3. fejezet - Párbaj

"A közös gyűlölet a legerősebb összetartó erő."

 

Reggel Amy riasztott fel a hisztiével, hogy nem akar felkelni. - Ki fognak készíteni már, érzem. –gondoltam miközben a fejemre húztam a takarót.

-         Csöndesebben nem menne? –morogtam rá.

-         Valaki bal lábbal kelt fel – mosolygott Becky.

-         Még fel se keltem – válaszoltam álmos hangon.

Kikukkantottam a katasztrófa sújtotta területre. Lily a lábára próbálta ráhúzni a pólóját, Dia újra elaludt, de Becky már tök éberen fésülte aranyszőke haját. Ezt hogy csinálja? Még csak… – ránéztem az órára – fél nyolc van. Fél nyolc?!

-         Ha nem siettek el fogtok késni már az első napon. Gyerünk lányok, ki az ágyból! – Becky lerántotta ikertesójáról a takarót, mire az ijedten kapott utána.

De legalább felébredt. Félig meddig. Közben Lily is rájött, hogy a pólójába nem fér bele a lába. Kómásan kikeltem az ágyból, megmosakodtam, tusfürdővel hajat mostam, és sikerült orra esnem a víztócsán. Miután találtam két egyforma zoknit, sikerült magamra ráncigálni az egyenruhát, – még mindig ronda, de ilyen álmosan nem mertem varázsolni, mert a végén még elég – és elkészült mindenki elindultunk reggelizni. Amy és Lily félig még aludtak - nem mintha én nem -, Becky viszont mosolyogva szaladt le a lépcsőkön. Amiből elég sok volt. Fél kilenckor beléptünk a nagyterembe, ahol a legtöbb diák már reggelizett. Leültem a griffendél asztalához, és elkezdtem majszolni egy pirítóst. McGalagony kiosztotta az órarendeket, mire mindenki elkezdte tanulmányozni.

-         De jó, minden nap van minimum egy lyukasóránk. – Becky belekukkantott az enyémbe. – Ugyanazokra az órákra járunk!

-         Aha. – jött a bő válasz tőlem.

-         Nekem egy lyukasórám sincs! – háborodott fel Lily.

-         Ja, mert neked még van asztronómiád, legendás lények gondozásod meg rúnaismereted. Kezded már bánni, hogy ennyi mindenből letetted az RBF-et?

-         Nagyon vicces.

Mire jóllaktunk körülöttünk már csak pár tanuló evett, mindenki elindult órára.

-         Indulnunk kéne, első óra gyógynövénytan, és nem fogunk odaérni! – Lily ijedten felpattant az asztaltól, és elkezdett rohanni, mi meg utána. Tíz perc sprint után levegőért kapkodva rontottunk be az üvegházakba. Már mindenki ott volt, de hál istennek a tanár nem. Mire abbahagytuk a lihegést megérkezett a tanár is. Bimba professzor pufók asszony volt, a ruháján sárfoltok éktelenkedtek. Dögunalomban telt el az óra – ráadásul dupla -, ismételtünk. De azért volt egy érdekes dolog is.

Black unalmában bökdösött egy növényt, mire az bosszúból bekapta a fél karját. Vagy lehet kajának nézte.

-         Ááá, segítség! Meg fog ölni!! – A fél osztály – a lány része – elkezdett sikongatni, hogy Blacket felfalja egy gaz, a másik fele meg majd belehalt a nevetésbe. Potter fetrengett a földön a röhögéstől, egyedül Remus meg Bimba próbálta kiszabadítani Blacket, akit a növény még mindig makacson tartott fogva. Fúj, én már kiköptem volna.

-         Nyugi, Black nem fog felfalni, azért annyira nem vagy finom! – nyögöm két röhögő görcs között.

A prof meg Remus kitartóan próbálták meg kihúzni Blacket a növényből, ami csak nem sikerült. Én majdnem lefordultam a székről a röhögéstől, de kitartottam, mert ezt végig akartam nézni. Lily két perc után odament segíteni – mert hát egy prefektus csak nem hagyhatja, hogy egy húsevő növény felfaljon egy diákot, még ha az Black is – és egy jól irányzott tarolóátokkal leterítette a gazt, mire az elengedte a kétségbeesett fiút.

-         Kösz, Evans, örök hála. – tápászkodott fel. Az osztály fele még mindig nevetett. – Mi lett volna velem nélküled?

-         Egy beképzelt bunkó egoista pasitól szabadult volna meg a világ.

-         De most tényleg, mit tehetek érted?

-         Mássz vissza a növénybe. Úgy látom, nagyon tetszesz neki – nézett le Lily a gazra, ami utolsó erejével Black után nyúlt tüskés ágaival, mire az ijedten ugrott arrébb.

A nap többi része eseménytelenül telt, de Lily nagyon fel volt dobva. Ebéd fele is az eseményeket elemezgette. Kaja után, mivel nem volt több óránk az ikrek mutattak néhány titkos alagutat. Közben összeismerkedtem a Roxfort gondnokával. Amy véletlenül felborított egy páncélt, ami nagy csörömpöléssel esett szét a földön. Hirtelen megjelent egy macska, aki mérgesen nyávogott ránk.

-         Ajajj, ez Frics macskája, tűnjünk el, mielőtt ideér ő is! - figyelmeztetett Becky, de már késő volt, mert a gondnok tűnt fel a folyosó végén, mi meg eszeveszett futásba kezdtünk.

Becky berántott minket egy seprűtartó szekrénybe. Bele is ragadt egy pókháló a hajamba. Hallottuk, ahogy Frics elcsörtetett mellettünk (Várjatok csak, egyszer úgy is elkaplak titeket!), aztán csönd. Óvatosan kimerészkedtünk, és mikor láttuk, hogy tiszta a levegő elindultunk a klubhelyiségbe. Eszembe jutott, hogy kéne írnom egy levelet a bátyámnak. Biztos betegre aggódta magát, meg tudatnom kéne vele, hogy griffendéles lettem. Jesszus, ezt hogy fogom neki elmondani?

 Fél óra és egy csomó papírgalacsin után kész lett a levél. Ez állt benne:

Szia, Seb!

Élek, semmi bajom, és a suli is áll (még). Az órák uncsik, már az első nap házit kaptunk, a kastély meg egy labirintus. Tényleg, nem tudsz nekem szerezni egy térképet? Jól jönne. És mizujs otthon?Hogy van Trinie*?Remélem, nem éhezteted megint, tudod neki is szüksége van táplálékra!  Amúgy van egy bejelenteni valóm. Keress egy széket, vagy fotelt, de még a föld is megteszi, és ülj le. Helyezd magad kényelembe, és ha felkészültél olvass tovább.

Hugrabugos lettem. Tök tetszik ez a ház, barátságosak a diákok, és olyan szép sárga a klubhelyiség. Azt hiszem, ez a ház illik hozzám a leginkább. Hiszen én olyan kedves, barátságos és segítőkész vagyok…

Ugye nem vetted be? Dehogy kerültem a hugrabugba! Igazából hóllóhátas lettem… Annyira szeretek tanulni, meg olvasni… lehet kiolvasom a könyvtárat…

Csak vicceltem, be se teszem a lábam a könyvtárba. És nem vagyok stréber, ezt te tudod a legjobban. Oké, most jöjjön az igazság. Nyugodj meg, nem lettem se hugrabugos, se hollóhátas. Mondjuk, a ház nem számít annyira… Ugye? Szóval… griffendéles lettem. És ez most komoly. Tudom, lehetetlen, de ez van. Majd kibírom valahogy.

 Szabadíts ki innen! Nem fogom túlélni ezt az egy évet! Ez kész őrültekháza. Itt ülök a griffendél klubhelyiségben, piros és arany falak között, vörös fotelben, őrültekkel körülvéve. Az egyik a seprűjéről áradozik, a másik tanul, a harmadik meg életveszélyes mutatványokat csinál a többiről nem is beszélve. Mit keresek én itt? Szöktess meg, kérlek!

                                        Üdvözöl drága kétségbeesett húgod: Catherine

Ui: A baglyok sem túl barátságosak, vagy csak szeretik az emberhusit. 

Lily megmutatta hol van a bagolyház, és egy kis nehézségek árán – összecsipkedtek azok a rohadt dögök – sikerült elküldenem a levelet. Lilynek el kellett rohannia valamilyen szakkörre, így egyedül próbáltam visszatalálni a klubhelyiségbe. Mondanom se kell, sikertelenül. Megkérdeztem pár festményt, hogy mégis hol a fenében vagyok, de nem voltak valami segítőkészek. Már épp feladtam volna, amikor Becky bukkant fel előttem, aki jó nevetett tájékozódási tehetségemet látva.

 Mikor beléptünk a portréajtón Amyt láttuk közeledni. Meghívta randizni egy hugrabugos srác, mire ő persze igent mondott, de utána meg teljesen beparázott. Tehát a délután az ő bátorításával telt. Ma estére beszélték meg a találkozót. Sikerült kihúznunk belőle a pasi nevét: Jeff Holloway, állítólag a hugrabug legjóképűbb pasija, és a kviddics csapatban is játszik, terelő. Ha engedjük Amynek, akkor két teljes órán át próbálta volna a ruhákat, hogy megtudja, melyik áll neki a legjobban. De hála segítségemnek fél perc alatt meglett a megfelelő ruha. Értsd: benyúltam a szekrényébe, és találomra kikaptam egy felsőt és egy szoknyát. Nem nagyon tetszett neki, de csak sikerült meggyőznöm, hogy a világoskék jobb, mint a babarózsaszín,(amit ő választott) viszont a rikító sárga miniszoknyáról nem mondott le. Becky megpróbálta eldugni előle. Nem sikerült. Pedig a szekrény teteje jó helynek tűnt, viszont ismerhettük volna már annyira (igaz, hogy csak pár napja találkoztam vele, de kiismertem már az első bájitaltan órán, szegény olyan kétbalkezes… öhm… meg kétballábas csaj), hogy képes magára borítani az egész szekrényt. Kék meg sárga… Ennek a csajszinak ízlésficama van, de komolyan.

Pontban hatkor kilöktük a prtréajtón, majd elégedetten leültünk a kanapéra. Egy perc múlva egy sikítást hallottunk kintről.

-         Hopsz. Lehet, hogy nem kellett volna ráadni azt a magassarkú cipőt… - gondolkozott el Becky.

 Lassan besötétedett, és feltűnt az égen a hold. Mikor végre mindenki elment aludni, úgy tizenegy táján, kiosontam a klubhelyiségből. Fogalmam sem volt róla, hogy hol van a csillagvizsgáló, tehát az ösztöneimre bíztam és elindultam valamerre. Nagyszerű logikámnak köszönhetően – miszerint a csillagvizsgáló csak felfelé lehet - egy óra bóklászás után – kétszer menekültem Frics elől, és találtam egy titkos járatot is (beleestem) – hangok ütötték meg a fülem. Elindultam abba az irányba, és csigalépcsőt láttam meg. Felmentem, és megpillantottam a két párbajozó srácot. Majdnem eltalált egy átok (Piton lőtte ki), de még így se vettek észre, ezért bebújtan egy oszlop mögé, és onnan leskelődtem. Black állt nyerésre – sajnos, de az arcán volt egy kisebb vágás. Nem fog belehalni. Viszont a denevérnek (Piton) súlyosabb sérülései voltak. Szakadt volt a talárja, vérzett a lába, és úgy láttam, mintha az egyik karja eltört volna. El kell ismerni, Black elég jól párbajozik. Kivédte Piton minden átkát, aztán egy jól irányzott lefegyverző bűbájjal megfosztotta ellenfelét a pálcájától.

-         Bravó! – léptem elő rejtekemből gúnyosan tapsolva. – Nem mondanám, hogy szép párbaj volt, de elment.

-         Te meg mi a fenét keresel itt? – érdeklődött kedvesen a győztes.

-         Hallottam, hogy mire készültök, és úgy döntöttem megnézem. Úgy sem volt programom ma éjszakára.

-         Pedig én csináltam volna neked, ha szépen megkérsz rá. – tért vissza önmagához Black.

-         Ne is álmodj róla! Úgy látom az áldozatod lelépett. – néztem körbe. Amíg én lefoglaltam Blacket Piton elhúzta a csíkot.

-         Gyáva féreg. Visszakísérhetem a hölgyet a klubhelyiségbe?

-         Nem kell, egyedül is visszatalálok. – Lementem a lépcsőn, aztán… balra kell menni vagy jobbra?!

-         Úgy látom, mégsem. – vigyorodott el tanácstalanságomat látva.

Ekkor beszédet hallottunk meg a másik folyosóról. Odalopóztunk, és elkezdtünk hallgatózni.

-         Most kaptam el, tanárnő, a csillagvizsgálóból jött lefelé.

-         Ez Frics. – súgta Black.

-         Igen, már volt szerencsém megismerni.

-         Köszönöm, Frics, majd én elintézem.

-         Ez meg McGalagony! Ha beárul minket Pipogyusz…

-         Várjon, tanárnő, nem egyedül voltam. Black és az az új csaj is ott volt.

-         Francba!

-         Valóban? Ennek utánajárok. Merre vannak?

-         Arra. – mutatott Piton az irányukba.

-         Futás! – kezdett el húzni a kezemnél fogva Black, de már késő volt, McGalagony meglátott minket.

-         Álljanak meg azonnal! – de mi nem álltunk meg, mert miért is álltunk volna meg, főleg ha a suli igazgatóhelyettese kéri. A professzor bűbájának köszönhetően visszapattantunk a falról, amit odavarázsolt, és kiterültünk a földön.

-         Ezt nem ússzák meg szárazon! –fenyegetőzött a fejünk felett. – Mindnyájan jönnek az irodámba!

Azzal elindult feltehetőleg az irodája felé, és mi csendben követtük. Hosszú sötét folyosókon mentünk végig, amit csak pár fáklya halovány fénye világított meg egy kicsit. A prof olyanokat motyogott magába, hogy ’három diák a folyosón, már az első napon, hallatlan!’. Pár perc néma séta után megérkeztünk célunkhoz, és bementünk McGalagony irodájába. Kis helyiség volt, amiben csak a legszükségesebb dolgok kaptak helyet. Leültetett minket, aztán belefogott a mondókájába.

-         Megkérdezhetem, hogy mit kerestek az éjszaka közepén a folyosókon? Mr. Black, maga ne is válaszoljon, Mr. Piton magán meg egyértelműen látszik. – Nézett végig Piton sebein.

-         Menjen is fel a gyengélkedőbe, majd holnap tájékoztatom a büntetéséről.

Miután a denevér kisántikált a tanárnő hozzám fordult.

-         Tehát maga mit keresett a folyosókon Miss Drake?

-         Én csak láttam, hogy Black kiment a klubhelyiségből, és… - feleltem tök ártatlanul, de a prof közbevágott.

-         És puszta kíváncsiságból elment megnézni, ugye?

-         Ez nem egészen úgy volt. Tegnap hallottam, amint Black és Piton megbeszélik, hogy párbajoznak, és én csak meg akartam állítani őket.

-         Hazudik, tanárnő, ez nem így volt!

-         Nem érdekel, hogy volt! Az, hogy most jött az iskolába nem mentesíti fel a szabályok megszegésétől, és az sem érdekel, hogy miért csinálta, Miss Drake! Egy hét közös büntetőmunkát kapnak Mr. Pitonnal együtt, és húsz pontot levonok a griffendéltől és tízet a mardekártól. Elmehetnek!

Elindultunk az ajtó felé.

-         És tudni fogok róla, ha nem a klubhelyiségükbe mennek! – szólt utánunk.

-         Ez is miattad van! Egy hét büntetőmunka már az első napon! – kezdtem el leordibálni a fejét, amint kellő távolságra értünk a házvezetőnktól.

-         Nem én kértem, hogy gyere utánam! És ne ordibálj, mert Frics elkap minket!

Csöndbe maradtam, mert nem akartam még egyszer visszamenni McGalagonyhoz. Az utat némán tettük meg, és miután beléptünk a klubhelyiségbe elváltunk egy haragos pillantással, és elmentünk aludni. Mikor bementem a hálóterembe a lányok mélyen aludtak, így hát én is lefeküdtem. Újra Blacket szidva merültem mély álomba.

*Trinie a bátyám háromfejű kígyója, egy runespoor. Majdnem két méter hosszú, de szerencsére nem olyan agresszív. Mindegyik fejének más funkciója van. A bal oldali a tervező, a középső az álmodozó, a jobb fej meg kritizálja a másik kettőt. Sok kígyónak hiányzik a jobb feje, mert a másik kettő megelégelte a kritikáit és leharapta a bírálójukat. Trininek megvan mind a három feje – még.