2012. március 10., szombat

10. fejezet - Bonyodalmas szülinap 2.




„Arra megyek, merre a szívem húz. Ha nem tetszik, viszlát, arra van az út.”

Végre én bitorolhattam a fürdőszobát, amit ki is használtam. A tükör előtt állva töprengtem rajta, hogy milyen legyen a hajam. Mert hát azért mégiscsak ez a tizenhetedik szülinapom. Abban biztos voltam, hogy nem rakom fel, főleg nem kontyba, azt mindig is gyűlöltem. Hosszas töprengés után egy bűbájjal begöndörítettem, aztán kicsit összeborzoltam, hogy kócosnak tűnjön. A sminkemet hamar megcsináltam – fekete füstös szemem lett, a számat pedig vörös rúzzsal kentem ki, így tökéletesen passzolt a sminkem a piros-fekete ruhámhoz. Hátrébb léptem, és megszemléltem az eredményt a tükörben, aztán elégedetten léptem ki a fürdőből – ahova Becky rögtön befutott, amint kiléptem onnan, megelőzve Amyt, aki egy kicsit hisztérikus állapotban volt, mert nem sikerült megcsinálnia a haját. Míg én bemásztam a szekrénybe a fekete tűsarkú cipőmet keresve, Lily Amynek segített rendbehozni a haját, ami most úgy nézett ki, mint a szénaboglya.
-         Milyen hajat szeretnél? Egyeneset vagy göndört?
-         Kicsit hullámosat, és kontyba, de lógjon. – válaszolta Amy.
-         Most akkor lógjon, vagy kontyba? – értetlenkedett Lily. Néha tényleg nehéz megérteni, hogy mit akar Amy. De hol van a cipőm? - másztam ki a szekrényből, amiben nyoma sem volt a tűsarkúmnak.
-         Valaki nem tudja, hogy hol a fenébe van a cipőm?! – kiabáltam. Nem csoda, hogy kissé ingerült voltam, hiszen ez az első szülinapi bulim (tényleg az első, a bátyámmal annyi volt a szülinap, hogy elmentünk kicsit szórakozni, de nem bulizni), és a TEKERGŐK rendezik! Csoda lesz, ha megúszom élve.
-         Én nem láttam. – jött ki a fürdőből Becky. Egy fekete rövid ruha volt rajta, a szemét kihúzta feketével, és halvány szájfény volt a száján, a haját pedig kivasalta.
-         Kész! – jelentette ki Lily, és büszkén nézett művére, azaz Amy hajára. Csak felrakta egy laza kontyba, de nagyon jó nézett ki, és jól állt Amynek.

Lily nekiállt megcsinálni a saját haját és sminkjét, Amy a nyakláncát nem találta, Becky meg segített megkeresni a cipőmet – sikertelenül. Megnéztük az ágyak alatt, átkutattuk a bőröndömet, de semmi. Aztán elértünk a pók ketrecéig, amit Becky szerzett még Halloweenkor. Megdermedtünk, amikor megláttuk a nyolclábú szőrös háziállat helyét. A kis ketrecben ott voltak a bogarak maradványai, amit a gazdája fogdosott össze neki kitartóan, és a kis pokróc is, amit szintén ő rakott bele neki, mondván még megfázik. Az igaz, hogy november van, és mindjárt itt a tél, de egyáltalán nincs hideg még, és nem hiszem, hogy egy pók megfagyna huszonhat fokban a meleg szobában. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ugyan a pokróc ott volt a helyén, de a pók nem volt a ketrecben.
Öö… csajok, nem akarlak titeket megijeszteni – kezdett bele Becky -, de a pókom nincs a helyén. – a reakciók nem maradtak el. Amy sikítva leesett az ágyról, ellenben Lily felugrott az ágyára, és rémülten körbekémlelte a szobát, de a pókot nem látta egyikünk se.
-         Ne féljetek, mindjárt megtaláljuk Cathyvel. – nyugtatgatta őket a barátnőm nem nagy sikerrel.
-         Mi van? – néztem dühösen Beckyre. – Miért pont én? Te zártad bele abba a ketrecbe, te is fogod megkeresni! – ellenkeztem. - Amúgy nem csodálom, hogy ki akart szabadulni abból a kis lyukból. – jegyeztem meg.
-         Oké, gondolkozzunk logikusan… - szólalt meg Becky.
-         Ne logikázz most itt nekem, inkább tüntesd el azt a micsodát, mielőtt engem támadna meg! – ült fel Amy a földön.
-         … a szekrényben, az ágyak alatt és Cathy bőröndjében nem lehet, mert azokat már átkutattuk a cipőt keresve. – folytatta Becky figyelmen kívül hagyva Amyt. – Maradt Lily, Amy és az én bőröndöm, meg a fürdőszoba…
-         Én inkább lelépek, találd meg egyedül a kis háziállatodat. – jelentette ki Lily. – A hajam és a sminkem kész, a ruhám oké – nézett végig magán, miközben az ajtó felé igyekezett -, és nyolc óra van, tehát Potterék sem zárhatnak ki a klubhelyiségből.
-         Én is veled megyek. – csatlakozott hozzá Amy, aztán leléptek mindketten. Beckyvel összenéztünk, aztán megrántottuk a vállunkat.
-         A pókomat később is megkereshetjük, menjünk mi is. – mondta ki a gondolataimat Becky. Engem nem nagyon zavart, nem félek a pókoktól, tehát nekem mindegy volt, hogy hol tanyázik éppen. Miután egy begyűjtő bűbájjal magamhoz vonzottam a cipőmet (nem tudom, hogy ez miért nem jutott eszembe előbb), gyorsan felvettem, aztán Amy és Lily után futottunk, majd amikor beértük őket lelassítottunk.
-         Ilyen hamar megtaláltátok? – csodálkozott Lily.
-         Nem, de majd később megkeressük. – vontam meg a vállam.
-         MI?! – szörnyedt el Amy. -  Még mindig szabadon van?! Lehet, hogy éppen az én ágyamban alszik!
-         Nyugi már, bulizzunk! – fogta meg Becky a két lány kezét, és húzta őket magával. Mikor leértünk a klubhelyiségbe igencsak meglepődtünk, mivel vaksötét volt. Először csak a bútorok körvonalait véltem felfedezni, de egy másodperc múlva már megszoktam a sötétséget, és mindent tisztán láttam. Viszont úgy látszik Amy nem így volt vele, mert megbotlott valamiben, és szó szerint pofára esett.
-         Mi a franc volt ez? – dühöngött a földön. – És hol van mindenki? – lenéztem szegény csajra és épp láttam egy lábfejet mellette, ami gyorsan el is tűnt egy fotel mögött egy halk „hoppá” kíséretében. Itt valami bűzlik.
-         Ez jó kérdés. – ment a terem közepére Lily. – Hé, hol vagytok, nem látlak titeket! – esett pánikba. Imádom, hogy én látok a sötétben!
-         Nyugi, csajszi, itt vagyok. – sietett hozzá Becky, míg én talpra állítottam az ikertesóját. Még szerencse, hogy Beckynek is éjjellátó szeme van, mert különben nekem kéne vezetgetnem három vakoskodót, és amilyen szerencsés Amy, kiesne az ablakon.
-         Hol van itt a villanykapcsoló? – tapogatta a falat Lily.
-         Mi az a villanykapcsoló? – értetlenkedett Amy.
-         Fogalmam sincs, biztos valami mugli kütyü, ami itt nincs. – válaszoltam neki. Mivel aranyvérű vagyok, tényleg nem vagyok nagyon tisztában a mugli szerkentyűkkel. Becky visszavezette hozzánk Lilyt, így már mind a négyen a klubhelyiség közepén álltunk együtt.

A következő pillanatban felgyulladtak a fények, és a fotelek, kanapék mögül, az asztalok alól és a kandallóból (?) emberek bukkantak elő. Egy pillanat alatt tele lett a klubhelyiség. Nem csak griffendélesek voltak, láttam pár ismerős arcot a hollóhátból és a hugrabugból is, de mardekárosok szerencsére nem voltak. Bár melyik hülye tekergő hívna meg egy mardist?
-         Boldog születésnapot! – kiáltott fel mindenki, mi meg meglepetten néztünk körbe. A fiúk kitettek magukért - mindenhol piros, fekete (?), zöld és kék lufik voltak Happy Birthday! felirattal, ugyanilyen színű szalagok lógtak le a mennyezetről, és egy nagy felirat lógott alá a plafonról, ami folyamatosan változtatta a színét, és szintén a Happy Birthday szavak díszelegtek rajta.  Volt két asztal a fal mellett, amiken italok, sütik, és különféle finomságok foglaltak helyet rajtuk.
-         Ezt ti csináltátok egyedül? – csodálkozott Lily.
-         Naná! – vágta rá Potter.
-         Csak nektek! – folytatta Black.
Mindenki sorban boldog születésnapot kívánt négyünknek, még olyanok is, akiket még soha életünkben nem láttunk. Ez azért egy kicsit fura volt. Én biztos nem köszöntenék fel egy vadidegent születésnapja alkalmából, de hát ők tudják. Lehet, hogy Potter és Black lefizették őket…
Black is odajött hozzám abból a célból, hogy boldog szülinapot kíván, és egy gyönyörű vörös rózsát is kaptam tőle. Aztán elhajtottam mielőtt megint rá próbált volna venni, hogy táncolják vele, de a virágot megtartottam. A vörös rózsa a kedvencem…
Aztán megszólalt a zene és megkezdődött a buli. Becky és Amy rögtön elment táncolni, minket is hívtak, de nem mentünk. Leültünk Lilyvel egy kanapéra és néztük a táncoló tömeget. Becky Zackkel táncolt (azzal a griffendéles sráccal, aki hajtó a kviddicscsapatban), Amy meg Remussal. Black és Potter nem messze ültek tőlünk és beszélgettek. A rózsa még mindig a kezemben volt, és nem bírtam ki, hogy tíz másodpercenként meg ne szagoljam. Sebastiant kerestem a tekintetemmel, de sehol sem láttam. Mit kérhetett tőle Becky, hova ment? Amint előkerül, kiszedem belőle, az biztos. Vagy nem. Még nem próbáltam meg semmit sem megtudni Sebről, amit ő nem akart elmondani, tehát fogalmam sincs, hogy mekkora esélyem van kideríteni bármit is…
-         Kérsz valamit inni? – kérdeztem Lilytől pár perc néma csend után.
-         Igen, köszi. – mosolygott rám.
-         Oké, akkor hozok valamit.
-         Még szerencse, hogy te, és nem Becky, mert akkor szerintem nem maradnék még egy kicsit sem józan. – nevetett.
-         Ez igaz. – nevettem el én is magam. – Én egyszer rúgtam be, de nagyon, aztán meg is bántam. Azóta nem szoktam sokat inni.
-         A bátyád miatt? Nagyon dühös lett? – érdeklődött.
-         Az még csak a kisebbik gond volt. – feleltem, mire Lily kérdőn felvonta a szemöldökét. – A másnapi fejfájás nagyobb baj volt, meg az is nagy fejtörést okozott számomra, hogy mi a fene történt tegnap éjjel. – emlékeztem vissza. Na igen, még most sem tudom, hogy mit csináltam akkor részegen.
-         Akkor hozom azt a piát. – indultam el nevetve az italos asztal felé. És most jött a neheze. A piák a klubhelyiség másik felén voltak, tehát át kell mennem a tömegen. Szuper.
Felmértem a helyzetet, aztán azt az utat választottam, ahol a legkevesebben voltak. Nagy nehézségek és pár meglepődött emberke árán (szegények nem tudták, hogy ki lökte arrébb őket. Nem bírtam ki, hogy ne használjam a pálcámat, így csak azt vették észre az egészből, hogy egy lökéshullám arrébb lökte őket.) megérkeztem a célomhoz. De volt még ott valaki.
-         Drake. – szólított meg Black. Még sosem hívott a vezetéknevemen, ez fura. Szó nélkül elmentem mellette, aztán megszemléltem az italok kínálatát, végül egy kis csokilikőr mellett döntöttem. – Csak nem piálni készülsz? – kérdezte meglepetten.
-         Miért? Talán nem ihatok a szülinapomon? – válaszoltam ingerlékenyen.
-         Összevesztél a pasiddal? – kérdezte hirtelen.
-         Kivel? – lepődtem meg, de aztán vettem a lapot. Ő is azt hiszi, hogy Sebastian a pasim. Honnan veszi mindenki ezt a hülyeséget? – Ja, Sebre gondolsz? – kérdeztem vissza, miközben öntöttem Lilynek is egy adagot.
-         Ki másra? Vagy talán több pasid is van? – nézett a szemembe, miközben ivott egy kortyot a kezében lévő pohárból.
-         Nincs. És hogy válaszoljak az első kérdésedre is, igen, összevesztünk egy kicsit, de már kibékültünk. – mosolyodtam el.
-         Oh. – mintha a szemében egy kis szomorúságot láttam volna és… féltékenységet? – Sok boldogságot kívánok nektek. – mondta keserűem, aztán elment táncolni, és elkezdett flörtölni egy csajjal. Ez most komolyan féltékeny Sebre? Megráztam a fejem és visszamentem Lilyhez a két pohárral a kezemben. Az egyiket odanyújtottam neki, aztán leültem mellé.
-         Köszi. Csokilikőr? Imádom! – vidult fel rögtön a barátnőm, és azonnal belekortyolt az italba. – Amúgy mi tartott ennyi ideig?
-         Találkoztam Blackkel.
-         Értem. – vágott egy grimaszt.
-         Hé, ti miért ültök itt ilyen letörten? – bukkant fel előttünk Becky. – Gyertek már táncolni!
-         Nincs kedvünk. – válaszolt helyettem is Lily.
-         Naaa, légysziii! – könyörgött.
-         Nem! – vágtuk rá egyszerre.
-         Olyan gonoszak vagytok! – ült le közénk durcizva. – Mi ez? – nézett bele a poharamba.
-         Csokilikőr.
-         Tényleg? – villanyozódott fel. – Azt szeretem! – mondta, aztán kivette a kezemből, és egy hajtásra megitta az egészet.
-         Hé! – szóltam rá, de már késő volt. De mielőtt megfojtottam volna Beckyt elhallgatott a zene, és két tekergőt láttunk felülemelkedni a tömegen. (Ráálltak egy asztalra.) Érdekes módon rögtön csend lett a teremben.
-         Kérném a négy ünnepeltet, hogy jöjjenek ide! – kiáltotta nekünk címezve Black.
-         Jaj, ne, itt valami baj lesz, érzem. – motyogta Lily, és én teljesen egyetértettem vele. Odasétáltunk a rögtönzött színpadhoz, amin a két tekergő állt, és kíváncsian (kicsit félve) vártuk a történéseket.
-         Reméljük, éhesek vagytok, mert ideje felvágni a tortákat. – vigyorgott Potter. A többiek elégedetten felmorajlottak, de mi gyanakodva néztünk rájuk, mert az nem lehet, hogy teljesen normális tortákat szereztek volna nekünk. Erről jut eszembe… torták? Több is van?!
Mint kiderült két torta is van, ugyanis Remus és Pettigrew most furakodtak ide két hatalmas szülinapi tortával a kezükben. Az egyik piros-fekete, rózsákkal a tetején, a másik kék-zöld színű volt, és nagyon finomnak tűntek. Black és Potter leugrottak az asztalról, hogy a fiúk letehessék terhüket. Végignéztem sorstársaimon. Becky boldogan szemlélte a tortát, Amy meg már bele is harapott volna, ha Potter meg nem akadályozza, csak Lily és én tudtuk, hogy ez nem lehet ennyire… normális. És jól is sejtettük.
-         Mi sütöttük! – kiáltotta boldogan Black, mi meg elszörnyedtünk.
-         Ó, te jó ég.
-         Ettől féltem. – mondtuk halálsápadtan.
-         Én mentem. – vágtam hátraarcot, de Becky megállított sajnos.
Amy odasettenkedett, úgy, hogy senki ne vegye észre (mindannyian láttuk), és a torta felé nyúlt. Remus odalopakodott mögé, a füléhez hajolt és belemondott egy „bú”-t. Amy annyira megijedt, hogy fejjel beleesett a kék-zöld tortába. Kitört a nevetés a klubhelyiségben. Azonban én már a másik tortára figyeltem. A piros-fekete torta elkezdett remegni, és fura hangokat adott ki magából. Megböktem Beckyt és Lilyt, és amikor ők is meglátták ezt gyorsan hátrébb húzódtunk amennyire csak tudtunk. A tekergők is észrevették, és elhúzták onnan a csíkot. Már senki sem volt az egyre jobban rázkódó torta két méteres körzetében, de Amynek sikerült végre kikászálódnia a másik tortából, és rossz irányba tartott. A szemén lévő krémtől nem látott, így azt sem vehette észre, hogy a másik torta már rettenetesen rázkódik. Merlinre, ez fel fog robbanni!
-         Vigyázz, Amy… - próbálta figyelmeztetni Becky, de a lány nem figyelt rá, vagy csak a fülébe is ment egy kis marcipán. Már közvetlen a torta előtt állt, aztán…
BUMM.
A torta egy utolsó rázkódás és morajlás után felrobbant, és cafatokban repült a plafon felé, és felénk, de szerencsére ide már nem ért el, Amyre viszont szinte az egész ráesett. Miután megszabadította a szemét a tortától, és amint meglátta Remust nekirontott, de szegény srác nem akart tortás lenni, ezért elkezdett menekülni előle. Közben megint elindult a zene, és Potter felkérte Lilyt táncolni, a lány megint nemet készült mondani, de Amy közbeszólt… khmm… esett. Ugyanis Remus üldözése közben megtalálta az egyetlen közelben lévő lufit, és nekiesett Lilynek, aki egyenesen Potter karjaiba hullott. Az idióta ezt igennek vette, és elkezdtek táncolni. Lily amint felocsúdott meglepődéséből és tudatosult benne, hogy Potterrel táncol, kiszabadult a srác szorításából és faképnél hagyta. Black közben mindenkit a felrobbant torta még viszonylag ép maradványaival kínálgatta, de senki sem volt annyira bátor (vagy öngyilkos hajlamú), hogy egyen belőle, kivéve Amyt. (Bátrabb ez a csaj, mint hittem.) Az emberek többsége most döntötte el, hogy elmegy innen, merthogy pia nincs (Amy időközben azokat is elpusztította, sikerült valahogy összetörnie az összes üveget), a torta felrobbant, tehát kaja sincs, akkor meg minek maradjanak.
Ebben a pillanatban Seb lépett be a portréajtón a felfordulás kellős közepébe. Meglepetten nézett körbe, és láttam rajta, hogy azon gondolkozik, hogy elhúz innen jó messzire ettől az őrültektől. Jót nevettem a képén. Black amint meglátta a lelépést fontolgató bátyámat belemarkolt a… öö… a tortának ki nem néző tortába és rárakta egy tányérra, majd Sebastian felé nyújtotta.
-         Kérsz? – csak nem meg akarja mérgezni?
-         Inkább nem. – fintorgott Seb. Jó döntés. Ha Black tényleg féltékeny, akkor ki tudja, mire készül. Támadt egy ötletem… Úgy is régen csesztem már ki Blackkel.
-         Én kérem! – mentem oda. Black meglepődött, de boldogan ideadta nekem - balszerencséjére. Merthogy eszem ágában sem volt enni belőle. Amint átvettem tőle a képébe nyomtam az egészet. Sajnos nem láttam a képét a tortától, de még így is röhögőgörcsöt kaptam, és Sebastian is velem együtt nevetett, meg mindenki, aki látta. Black leszedte az arcáról a tortát, aztán felém dobta, de én még időben elhajoltam a közeledő undormány elől, ami Beckyt találta el hátulról – pontosabban a haját. Ajjaj, én a helyedbe menekülnék, Black… Ő is megérezhette a veszélyt, mert elkezdett rémülten hátrálni.
-         A HAJAM! – dühödött be Becky. Mérgesen felkapott egy tortadarabot, és Blackhez vágta.
-         Kajacsata! – kiáltotta el magát Black, aztán elkezdett mindenkit bombázni. Voltak, akik beszálltak, de a legtöbben fedezékbe bújtak, vagy éppen kimenekültek a klubhelyiségből. Ők tették jól, ugyanis elszabadult a pokol – mindenhol torta és sütidarabok repkedtek. Seb meg én bevonultunk a sarokba és leültünk egy székre, aztán felhúztam egy pajzsot, hogy ne találjanak el.
-         Ez itt normális? – mutatott az őrült kajacsatázókra Seb. Látszott rajta, hogy teljesen ki van akadva, és nem tudja, hogy a fenébe jutott ebbe az őrültekházába. Pontosan így voltam vele én is, amikor idejöttem.
-         Náluk igen. – mosolyogtam a reakcióján. -  Nyugi, egy idő után meg fogod szokni.
-         Az biztos, hogy az én óráimon nem fognak így viselkedni.
-         Dehogynem. – vágtam rá. Sebastian kérdőn rám nézett. – Legalábbis az első órákon. Ahogy ismerem őket, feszegetni fogják a határokat, hogy mennyit tehetnek meg. Az a legfontosabb, hogy megőrizd az önuralmad. – magyaráztam neki.
-         Mert te megőrizted, mi? Szerintem még Roxmortsban is hallották, hogy leordibáltad Blacket, amikor jöttem.
-         Az csak egyszer volt. – mentegetőztem. – Na jó, kétszer… oké, sokszor! – vallottam be végül. 

Már csak Becky, Lily, Amy és a tekergők voltak itt rajtunk kívül. Csupa torták voltak tetőtől talpig, Beckyt már nem érdekelte a haja, egyre jobban belejöttek a kajacsatába, nagyon élvezték. Ők legalább jól érzik magukat. Mosolyogva néztem őket. Időközben teljesen megfeledkeztem a pajzsról, ami megvédett minket tőlük, így az teljesen eltűnt. Ennek eredményeképpen egy szelet torta repült egyenesen felénk. Túl későn vettem észre, de szerencsére nem engem talált el – hanem Sebet. Beterítette az egész arcát, nagyon vicces volt, ahogy megkövülve a meglepettségtől ült mellettem. Kitört belőlem a röhögés. Aztán lenyalta a szájáról, és elmosolyodott.
-         Legalább finom. – kezdett el ő is nevetni. Előkerítettem egy szalvétát, és segítettem leszedni róla. Közben viccelődtünk, nevetgéltünk, már rég éreztük ilyen jól magunkat együtt. Pár perc múlva viszont mély csend borult ránk.
-         Miért jöttél ide? – néztem komolyan Sebre.
-         Miért, talán nem támadhatna kedvem tanítani?
-         Nem. – vágtam rá. – Utánam küldött kémkedni? Most az állandó megfigyelésed alatt állok, vagy mi?! – mondtam dühösen. Nagyon mérges lettem. Nem vagyok már kislány, hogy vigyázni kelljen rám! 17 éves vagyok, és még mindig nem fogom hagyni, hogy bárki is irányítson, még a bátyám se!
-         Elfelejtetted, hogy miért jöttél ide!
-         Képzeld, nem felejtettem el! Már csaknem az egész kastélyt átkutattam, átnéztem szinte az összes ősrégi könyvet a könyvtárban, és nem találtam semmit! És ha ellenőrizgetni akarsz, akkor már mehetsz is, mert nem hagyom!
-         Ó, valóban? De arról egy szót sem szólsz, hogy miféle barátokat szereztél! – vágta a fejemhez. Teljesen ledermedtem. Érezni lehetett a közöttünk lévő feszültséget. Mégis hogy jön ő ahhoz, hogy kivel barátkozom? Ezt hangosan is megmondtam neki.
-         Nem szólhatsz bele abba, hogy kivel barátkozom! – felpattantam a székről, és elindultam a portréajtó felé. Nagyon dühös voltam rá.
Amint elhagytam a viszonylag biztonságos helyet, azaz a helyiség sötét sarkát, ahol eddig voltam, rögtön észrevettek a kajacsatázók, és most rám záporoztak a tortadarabok. Amint eltaláltak az első „lövedékek” mérgesen rájuk ordítottam.
-         Hagyjátok már abba, gyerekesek vagytok! – ezzel felfutottam a hálóterembe, mit sem törődve a dühkitörésemtől megdermedt csajokra és tekergőkre. Becsaptam magam mögött az ajtót, és ököllel beleütöttem a kemény kőfalba. A francba! Minek jött ide? Hogy megkeserítse az életem? Nem elég Black, már ő is? Eddig is megvoltam nélküle, nem kell a testvéri szeretete! Nem fogja megmondani, hogy mit tegyek, vagy mit ne, ezt már megjegyezhette volna!
-         Cathy, minden rendben? – Becky lépett be az ajtón, utána meg Lily és Amy jött.
-         Szerinted?!
-         Jól van, ne rám legyél mérges! Ülj le szépen, és meséld el, mi történt. – ültetett le Becky az ágyamra.
-         Merlinre, ez úgy hangzott, mintha egy agyturkász mondta volna. – mondtam kicsit nyugodtabban.
-         Miért, voltál már pszichomókusnál? – kérdezte Becky, aztán elkezdtünk röhögni. Pszichomókus… Ezt bírom benne, hogy még akkor is meg tud nevettetni, amikor nagyon szar kedvem van.
-         Csak összevesztünk egy kicsit Sebastiannal. – magyaráztam.
-         Kicsit?!
-         Oké, nagyon.
-         A pasik hülyék! – jelentette ki Lily. – Ne foglalkozzunk ilyenekkel ma, érezzük jól magunkat!
-         Ez a beszéd, csajszi! – dicsérte meg Becky. Egyetértettem velük. Sebastian nem fogja tönkretenni ezt a napomat. Azzal leszek, akivel akarok, és nem érdekel, hogy mit gondol. Igaz, hogy Seb nem aranyvérmániás annyira, de a sárvérűeket és a vérárulókat gyűlöli, és a félvérekért sem van oda. Ez van, de nem igazán érdekel, most már felnőtt vagyok, nem szólhat bele.

***

Még vissza akartunk menni a klubhelyiségbe egy kicsit, ezért ruhát kellett cserélnünk, merthogy tortás volt, és kitisztítani nem mertük, mert féltünk, hogy tönkretesszük, mivel nem voltunk jártasok ilyen bűbájokban. Becky megint egy fekete koktélruhát vett fel, Lily zöldet, Amy kéket. Én viszont nem tudtam, hogy mit vegyek fel, bár otthon van vagy száz ruhám, de ide csak egyet hoztam el, nem gondoltam, hogy szükségem lenne rá. Végül Lily segített ki, kölcsönadta nekem egy fekete mini ruháját. Miután mindenki elkészült lementünk a klubhelyiségbe. A tekergők még mindig ott voltak ránk várva. Sebastian is ott ült az egyik sarokba. Kerültük egymás tekintetét, és nem is szóltunk egymáshoz. Én még mindig dühös voltam rá. Remus emlékeztetett minket, hogy még ki sem bontottuk az ajándékainkat, így leültünk a kanapéra, és nekiláttunk a csomagrengeteg szétrombolásához.

A ruhákat, amiket Cathy, Becky, Lily és Amy vett fel a bulira holnaptól folyamatosan rakjuk fel a galériába. Reméljük tetszett a fejezet, várjuk a komikat.:)

3 megjegyzés:

  1. sziasztok! :D
    köszönöm szépen, hogy szóltál, hogy nem jelzi ki, a frissítést, idáig nem jutottam előbbre, hogy miért, de addig is gyakrabban benézek, nehogy lemaradjak :D
    wáó, nem semmi kis szülinap volt :D azok a torták nagyon murisak lehettek, mármint amikor felrobbant :D de azért én nem akarnék ilyet az biztos :D
    Nagyon aranyos, hogy Sirius ennyire féltékeny Sebre :D ajj én úgy imádom Sebet *-* akárki akármit mond, nekem ő a favoritom :D
    Azért egyetértettem Cathy-vel, amikor kiakadt, mert Seb azért van ott, hogy figyeljen rá ...
    Nekem nagyon tetszett a fejezet, csak így tovább :D
    Várom a kövit :D
    puszi <3
    xoxoxoxoxoxoxoxo

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!

    Ismét remek fejezetet hoztatok össze, csak gratulálni tudok hozzá!:) Ezeregy bocsánat, hogy csak most írok nektek. Nagyon tetszett ez is, izgatottan várom a folytatást. Köszönöm szépen a díjakat, amint tudom kiteszem mindet.:$

    Imádom, hogy ott van Sebastian, nagyon megszerettem a karakterét. Remek ötlet, hogy felraktatok a lányok ruháiról képeket, nekem mind tetszik.:)

    Puszi, Ginewra!

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!
    Nemrég találtam rá a blogotokra és nagyon tetszik. Szépek a színek, imádom a szereplőket és h E/1-be írjátok.:) Az egyik nagy kedvencem Sirius, amikor olvastam h rózsát adott Cathynek majdnem leolvadtam a székről.*-* Meg vagyok veszve h továbbolvashassam, annyira várom már!♥ Siessetek vele!:P
    Am nekem is van egy blogom amit régebben kezdtem el de aztán bezártam. Most újra kinyitottam, ha van kedvetek nézzetek be az is tekergős. Benne vagytok egy linkcserébe? http://blackwhite-v.blogspot.com/
    Puszi: V

    VálaszTörlés