2011. december 4., vasárnap

5. fejezet - Kviddicsválogatás


 
„Igazi veszteség akkor ér minket, ha valami olyasmit veszítünk el, amit jobban szeretünk saját magunknál!”

Egész délután Sebastian levelét vártam, de az csak nem akart megjönni. Becky, Black és Potter felváltva próbáltak rávenni, hogy menjek el a válogatásra. Remus megpróbálta őket leállítani, ami nem sikerült, pedig azt is felajánlotta, hogy megcsinálja nekik a mágiatöri házijukat.  Kedves volt tőle, hogy megpróbált megvédeni ezektől az őrültektől, de hát így jár az, aki meggondolatlanul elárulja egy mániákus csapatkapitánynak, egy rohadtul kitartó csajnak, és egy kviddicsőrültnek, hogy szokott néha kviddicsezni. Egy harmadikos kislány „mentett meg”, azzal, hogy McGalagony vár engem és Blacket az alagsori folyosón. El is felejtkeztem a büntetőmunkáról.

 Házvezetőnőnk véletlenül nem üzente meg, hogy mégis melyik folyosón, de végül csak megtaláltuk valahogy. Azt a csodálatos feladatot találta ki nekünk, hogy mossuk fel a folyosót, pucoljuk meg az ablakokat és portalanítsuk a páncélokat, mindezt a mardekár klubhelyiségébe vezető úton! A kígyós ház képviselői oda-vissza járkáltak, sőt még többen jöttek a hír hallatán, hogy a véráruló Black, az új csaj, és Piton sikamikálják a folyosót. Már vagy tizedszerre mostam fel a padlót, mert mindig összetaposták, ráadásul majdnem megfulladtam a portól, amit Black kavart fel, miközben Piton húszadszorra akart kiesni az ablakon. Állj… ha az alagsorban vagyunk, akkor hogy-hogy van ablak? Az alagsor nem a föld alatt van? Lehet McGalagony varázsolt nekünk, csak nekünk(!) egy ablakot, hogy legyen mit takarítani, meg legyen hol kiesnie Pitonnak. Tényleg, hol van Piton? - néztem körbe, de egy árva denevért sem láttam sehol. Az előbb még itt volt! 

-         Na mivan, megjöttek az új takarítók, legalább jó az órabéretek?- jelent meg Bellatrix. Vele volt Malfoy, Rabastan és egy fiatalabb fiú.
-         Nekünk legalább telik rendes ruhára. – vágott vissza Black, miközben végignézett unokahúga szakadt ruháján.
-         Ez direkt ilyen, Black.
-         Pedig azt hittem, hogy beleakadt egy bokorba… vagy sok bokorba… - mondta halkan.
-         Mit mondtál, te mocskos véráruló! – fogta rá a pálcáját, mire a többiek követték.
-         Hé, te mindig ilyen gyorsan felkapod a vizet? – léptem eléjük, mire minden pálca énrám szegeződött. – Meg akartok átkozni? Csak nyugodtan. Négyen kettő ellen nem valami bátor. – nem tehetek róla, de ez a csaj képes egy perc alatt felidegesíteni.
-         Te csak ne szólj bele, te is ugyanolyan véráruló vagy, mint Black! – már egymás előtt álltunk, Bellatrix a mellkasomhoz tartotta a pálcáját, és én éreztem, hogy az egyre forrósodik. – Aranyvérű létedre az alávaló griffendélbe kerültél a sárvérű és félvér korcsok közé!
-         Még mindig jobb, mintha közétek kerültem volna, ti aranyvérmániás halálfalójelölt sznobok közé! Csak egy szajha vagy, Bellatrix, semmi több!
Bellatrix nekem ugrott volna, de Rabastan és a fiatal srác lefogta. Próbált kiszabadulni, de végül feladta.
-         Hagyd Bellatrix, nem érdemes ezekkel – a srác az ezekkel-t úgy ejtette ki, mintha leprások lennénk. – szóba állni.
-         Te újabban velük haverkodsz, Regulus? – Black hangjában nem volt gyűlölet, hanem inkább talán… féltés? Hát persze, Regulus az öccse. Most hogy jobban megnéztem még hasonlítanak is egymásra.
-         Semmi közöd hozzá, hogy kivel vagyok.
-         De van! A bátyád vagyok!
-         Te nem vagy a bátyám! – Regulus szeméből gyűlölet sütött. A saját vére iránt. Elképedve néztem, ahogy a két testvér vitatkozik. Black-et nagyon letaglózta ez a mondat. Csak állt ott és hitetlenkedve nézett az öccsére.  Bellatrix viszont büszkén nézett a fiúra.
-         Menjünk! – utasította „szolgáit” Malfoy. Bellatrix lerázta magáról a két mardekárost, majd egy gonosz vigyor után elment, ahogy a többi is.

Black még pár percig ugyanott állt, és a folyosó végét bámulta, ahol eltűnt az öccse. Kicsit megsajnáltam. Ez azért durva volt Regulustól, én sohasem tudnám ezt mondani a bátyámnak. Igaz néha (sokszor) össze szoktunk veszni, de nem gyűlölöm. Óvatosan rátettem a teljesen magába roskadt srác vállára a kezem.
-         Hé, Black, még be kell fejeznünk a büntit, különben McGali sose enged el minket.
-         Ja, persze. – tért magához és kezdett el takarítani.

Egy sárfoltot néztem, amit fel kéne törölnöm, amikor eszembe jutott, hogy szivassam meg Beckyt a vizes ébredés miatt.
-         Drága Sirius! – mentem oda Blackhez, aki eléggé meglepődött.
-         Mit szeretnél kincsem? – vigyorodott el.
-         Szeretném, ha megtennél nekem valamit!
-         Halljuk. – közelebb hajoltam hozzá, és a fülébe súgtam a tervem.
-         Nem, ezt nem csinálom meg vele! Szeretek mást szívatni, de ő rendes csaj. Felejtsd is el! – tiltakozott.
-         Pedig olyan szívesen elmentem volna veled randizni. – sajnálkozva hátat fordítottam, és elindultam.
-         Várj…

Egy órával, és egy tiszta folyosóval később vidáman lépkedtünk a klubhelyiség felé, hiszen mindketten megkaptuk amit akartunk. Legalábbis Black ezt hiszi.
-         Piton! – álltam meg hirtelen a folyosón, Black meg értetlenkedve rám nézett.
-         Mi van Pipogyusszal?
-         Hol van?
-         Mit tudom én. Biztos már alszik. – majd eltűnődött. – Nem is láttam miután a kedves unokahugomék elmentek… Meglógott a rohadék!
-         Nem, nem mehetett el. Az egyik pillanatban még ott volt, aztán eltűnt, és akkor jöttek Bellatrixék, és teljesen kiment a fejemből.
-         De akkor hova tűnt?
-         Basszus, lehet kiesett az ablakon!
-         Ablakon? Milyen ablakon? Az alagsorban nincs is ablak.
-         Igen, én is észrevettem, de akkor Piton mit sikált? Neked komolyan nem tűnt fel? Mindegy, igazából nem is érdekel, mi van vele. – indultam tovább.
-         Remélem tényleg kiesett az ablakon. – vágott Black álmodozó arcot. – Várj… Merlin se mossa le rólunk, hogy nem mi löktük ki, hiszen csak mi voltunk ott!
-         Ez igaz. Még több büntetőmunka, ha nem csapnak ki gyilkossági kísérlet miatt.
-         Vissza kéne mennünk, ugye? – fancsalodott el.
Így történt, hogy visszabattyogtunk az alagsorba, és kinéztünk az ablakon. Black jól meglepődött, hogy van egyáltalán, pedig jó pár óráig voltunk azon a folyosószakaszon. Szóval kinéztünk az ablakon, és megláttuk Pipogyuszt egy bokron heverészni ájultan három méterrel alattunk. Én bevarázsoltam a kastélyba, Black meg felpofozta. Szó szerint. Miután elmagyaráztuk neki mi történt, lelépett. Még egy köszönömöt sem mondott. Biztos tudta, hogy nem önszántunkból segítettünk neki.

Szombaton arra riadtam fel, hogy egy ág csapódott neki az ablaknak. Álmosan kikászálódtam az ágyból, kinéztem rajta, és épp láttam, amint a szél kicsavar gyökerestől egy fát. Reménykedtem benne, hogy elmarad a kviddicsválogatás, de Becky váltig állította, hogy Potter még akkor is megtartaná, ha tornádó lenne. Szerintem már ez is felért egy tornádóval. Délutánra viszont kisütött a nap, Beckynek meg csak sikerült elrángatni, de csak nézőként.
-         Mégis eljöttél, Cathy? – örvendezett Black, amikor meglátott a kviddicspálya felé közeledni. Potter kikötötte, hogy az egész csapatnak ott kell lenni, így tehát az őrző Rick Wood, és Black is már ott volt.
-         Ne örülj, csak nézőként jöttem. – ezzel elmentem a lelátóra.
Sokan jelentkeztek, de a legtöbben lányok voltak, (Gondolom a két tekergő miatt) de volt pár elsős is, akiket a csapatkapitány rögtön elzavart. Potter előbb mindenkit megkért, hogy repüljön egy próbakört a pálya körül, ami utólag kiderült jó ötlet volt. Sokan még irányítani se tudták a seprűt, a lányok meg csak röhigcséltek. Black nagyon élvezte a helyzetet, és elkezdett flörtölni a libákkal. Potter viszont lezavarta a csajokat a pályáról, kivívva ezzel barátja haragját.
A hajtókat hármasával tesztelték. Adogatniuk kellett egymásnak a labdát, majd bedobni a három karika egyikébe. Amikor a bátyámmal játszottam sose szerettem hajtó lenni. Általában egymásra lődözgettük a gurkókat, és az nyert, aki tovább maradt talpon – vagyis seprűn. Akik a terelő posztra jelentkeztek már nagyon unták, ahogy én is, de végül meglett az új hajtók. Két pasi, Zack Hill, és Matt Benns. Becky egyből elkezdett „ismerkedni” velük.
Aztán a terelők következtek. Egyik bénább volt a másiknál, majdnem halálra röhögtem magam rajtuk. Volt, aki az ütőt is eldobta, de még így se találta el az agresszív labdát. Egy csaj amikor látta közeledni a gurkót, inkább leugrott a seprűről. Még szerencse, hogy csak két méterrel volt a föld felett, de még így is sikerült eltörnie a bokáját. Potter a tízedik próbálkozó után már leült a földre kínjában.
-         Nem igaz, hogy nincs egy jó terelő se ebben a rohadt házban! – fakadt ki.
Amikor megláttam Pottert, Blacket és Beckyt közeledni, már rosszat sejtettem. Be is jött a sejtésem.
-         Te milyen poszton is szoktál játszani? – tette fel a kérdést a csapatkapitány.
-         Ne is álmodjatok róla, hogy beállok terelőnek.
-         Na, légyszí! – könyörgött a szőke hajtó.
-         Ki is a másik terelő? – kérdeztem rá. Bárcsak ne tettem volna.
-         Én lennék az! – lépett elém Black.
-         Nincs az az isten!
-         Kérlek! – Black letérdelt elém bociszemekkel, és elkezdte rebegtetni a szempilláit, mire mi röhögésben törtünk ki. Olyan idétlenül nézett ki, hogy jó pár percig nem bírtam abbahagyni, de a többiek se. Mikor végre lenyugodtam eltöprengtem a dolgon. Imádok repülni, és kviddicsezni, viszont nem akartam Blackel egy csapatban játszani, de nagy volt a kísértés. Mármint nem Blacknek, hanem a játéknak.
-         Oké, legyen. - adtam be a derekam, tudva, ha nemet mondok Becky soha nem hagy békén. Egyáltalán honnan veszik, hogy jól kviddicsezek?
-         De nincs seprűm. – jutott eszembe, amikor leértünk az immár üres pályára. – Eltört a nyáron.
Potter szó nélkül beszaladt az öltözőbe, és pár perccel később egy Jólsep R1-essel tért vissza.
-         Sajnálom, de csak ez van.Ha bekerülsz a csapatba majd rendelsz egy jobbat. – nyomta a kezembe.
-         Mi ez, egy múzeumszökevény!? – akadtam ki.
-         Csak nem kényes aranyvérűsége? – Black vigyorogva adott nekem egy ütőt, majd felpattant a seprűre, és felszállt. Én meg csak álltam ott egy ősrégi seprűvel, és egy ütővel, amit legszívesebben Blackhez vágtam volna. – Na, nem jössz?
Válasz nélkül a lábaim közé vettem a seprűt, és felszálltam. Repültem néhány próbakört, élveztem, a sebességet, és ahogy a szél fújja a hajamat. A seprű lassú volt, és kicsit nehezen lehetett irányítani, de örültem, hogy nem esett szét alattam. Szent célomnak tűztem ki, hogy Blacket leütöm a seprűjéről. Potter is felszállt a levegőbe - neki és Blacknek persze a legújabb versenyseprűje volt – és ismertette a feladatot.
-         Egész jól repülsz. – dícsért meg.
-         Tudom. – „szerénykedtem”.
-         Szóval, az lenne a feladatod, hogy varázsolok néhány repülő bábut amiket neked el kell találnod a gurkókkal.
-         Ennyi?
-         Egyenlőre. – mosolyodott el a csapatkapitány. Látszott rajta, hogy izgul, hiszen én voltam az utolsó reménye. – Elengedem a gurkót. – mondta, majd leszállt és kiersztette a labdát, ami egyből Blacket célozta meg. A földön Becky, az őrző, és a két új hajtó érdeklődve figyelt minket. Nagy sajnálatomra sikerült neki továbbütnie a labdát. Nekem. Készenlétbe helyeztem az ütőt, amikor láttam, hogy a súlyos fekete gurkó egyenesen felém repül. Mikor elég közel ért hozzám megsuhintottam ütőmet továbbküldve az egyik bábunak. Szerencsétlen áldozatom még ordított egyet mielőtt a labda eltalálta volna. Úgy látszik Potter még hangot is adott a bábuinak.
-         Szép ütés.- álmélkodott Black. Lenéztem a pályára, ahol Potter teljes örömmámorban úszott, Becky meg a feltartott hüvelykujját mutatta elismerően. Én is elmosolyodtam, de ez nem tartott sokáig, mert a labda visszatért.
 Elütöttem a következő mozgó célpont irányába, ami lány volt, és egy magas c-ét hallatott pusztulása előtt. Így ment ez tovább, nem kímélve Potter teremtményeit, míg végül az összes bábu a földön hevert.
-         Gratulálok, Drake, benne vagy a csapatban! – rázott velem kezet a csk. mikor leszálltam a seprűről, ami egy reccsenés kíséretében fogta magát és szétesett.
-         Kösz, de ezért veszel nekem egy seprűt.
-         Ha ez az ára, akkor örömmel. – egyezett bele. Nagyon örült neki, hogy van végre egy jó terelője.
-         De a legjobbát ám!
Becky rögtön megölelt, amint ideért hozzám.
-         De jó, benne vagy a csapatban! Nagyon jó terelő vagy, gratulálok!
-         Köszi, de most már elengedhetsz, mert megfulladok. – nyögtem ki nehezen, mert tényleg alig kaptam levegőt, de szerencsére hamar elengedett.
Black is odajött hozzám gratulálni.
-         Nem hittem volna, hogy ilyen jól kviddicsezel. – mondta, majd felém nyújtotta a kezét. – Béke? Legalább a pályán. - eléggé meglepett békülési szándékával, és bátor tett volt tőle, mert az ütő még mindig a kezemben volt. Habozva ránéztem a kezére. Végül is miért ne, a pályán kívül még megátkozhatom elégszer – gondoltam, és elfogadtam a kezét. – Oké, benne vagyok. De csak kviddics közben. – kötöttem ki.
-         Örülök, hogy szent a béke, de ideje indulni. – szólt Potter, és mi visszaindultunk a klubhelyiségbe.  Még mielőtt elmentünk volna szundizni Potter közölte velünk, hogyha nem leszünk ott holnap az első edzésen kitekeri a nyakunkat.
Felmentünk a hálóterembe, és közöltük a jó hírt Amyvel és Lilyvel. Gratuláltak, aztán elkezdtünk beszélgetni. Becky egy egész órán át dumált a kviddicsről, Potter kínzó edzéseiről, és figyelmeztetett a mardekárosok szabálytalankodásaira. Legalább felkészülten megyek holnap. Remélem, Potter hamar szerez nekem seprűt, mert nem szándékozok még egyszer felszállni egy roncsra. Sebastian válasza meg igazán megérkezhetne. Lehet szívrohamot kapott, mert a griffendélbe kerültem. De azért még egy térképet küldhetne a suliról, mert komolyan nem tudok tájékozódni benne. Megnézem holnap a könyvtárban, hátha találok egyet. A könyvtárról jut eszembe, ki kell derítenem, ki az a Tom Denem. Szóval holnap irány a könyvtár! Merlinre, nem ismerek magamra…
Hajnali kettő körül a csajoknak elfáradt a beszélőkéje, és úgy háromkor elaludtunk. Szörnyű rémálmom volt. Blackkel voltam randizni, és meg akart csókolni. Utána megjelent a helyén Sebastian, és ordibálni kezdett velem. A fejemhez vágta, hogy én vagyok a Drake-k szégyene, és hogy nagyot csalódott bennem. Aztán szerencsére felriadtam.

-         Lent megvárlak titeket. – mondta Becky reggel, majd elindult lefelé a klubhelyiségbe, míg mi még csak most ébredeztünk. Pár másodperc múlva egy sikítást hallottunk lentről…

3 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Nagyon tetszik az új rész. :) Örülök, hogy Cathy is bekerült a csapatba, így hátha egyszerűbb lesz megbékélnie Siriussal. :D <3

    Millió puszi: Hannah

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Örülünk, hogy tetszett. Az majd kiderül, hogy meg-e békél Siriussal.

    VálaszTörlés
  3. tyűű :D
    szegény Cathy, hogy fogja kibírni Sirius-szal az edzéseket? xD
    Vajon hogy reagál majd a bátyja, hogy Griffis lett? :D
    puszi <3
    LilyV

    VálaszTörlés