„A közöny fagyos. A gyűlölet hideg, a szenvedély forró... A szeretet meleg.”
Valami hideg folyt végig a fejemen, mire felpattant a szemem, és felültem az ágyon. Nevetés ütötte meg a fülemet, és észrevettem a lányokat, akik körülállták az ágyam. Becky kezében ott volt a pálcája, amiről még mindig csöpögött egy kis víz. Nem sok idő kellett hozzá, hogy felfogjam, ő keltett fel ilyen kegyetlen módon. Kikeltem az ágyból, és elindultam felé, mire elkezdett futni előlem.
- Hé, állj meg, ezt nem úszod meg szárazon!
Kirontott az ajtón, majd le a csigalépcsőn, én meg utána rohantam egészen le a klubhelyiségbe. Hirtelen megtorpantam, ugyanis ekkor jutott el a tudatomig, hogy a hajamból még mindig csöpög a víz, és a cuki kis piros hálóingemben vagyok. Nem volt szerencsém, ugyanis már jó néhányan lejöttek a klubhelyiségbe, köztük természetesen a tekergőkkel. Rögtön minden szem rám szegeződött, és persze a megjegyzések sem maradtak el. A pasik fütyültek, és jól végignéztek rajtam, amire nekem egy haragos pillantás volt a válaszom. Becky egy kanapé mögött keresett fedezéket, és még mindig röhögött. Ő már rég felöltözött. Black sem hagyta szó nélkül a dolgot.
- Jó a rucid, Cathy!
- Fogd be, Black! Ezt még nagyon megbánod, Becky! – Még egy pillantást tettem a lány rejtekére, de pálca nélkül nem tehettem semmit, így dühösen indultam vissza felöltözni.
Becky nem jött utánam, és mire elkészültem lenyugodtam kicsit. Ez részben Amynek köszönhető, aki még élve szerette volna látni a testvérét, és Lilynek, aki elvette a pálcám, hogy ne robbantsak fel semmit és senkit. Nagyon álmos voltam az éjszakai séta után, és majdnem el is aludtam az órákon. Dupla bájitaltannal kezdtünk, amin a tanár, Lumpsluck professzor, egy erős, de nem halálos mérget készítetett velünk. Lily mellett ültem, aki látva álmosságomat jól leszidott, hogy nem aludtam, és a kezébe vette az irányítást. Neki köszönhetően a főzetem a könyvben írt sötétvörös színtől csak egy kicsit tért el. Fakó piros főzetemnek kicsit sűrű volt az állaga, de legalább nem robbant fel. Nem úgy, mint másé.
- Ne tedd bele az összes piócát! – súgta Becky a mellette ülő Amynek, de már késő volt.
A főzet bugyogni kezdett, ezzel egy időben pedig Becky fedezékbe ugrott. Épp idejében, mert ikertesója méregzöld kotyvaléka beterített mindenkit két méteres körzetben. Lily és én szerencsére nem kaptunk a löttyből, de sajnos Becky, Black és Potter sem. Még mindig haragszom Beckyre a reggel miatt, de még nem találtam ki, mivel álljak bosszút. A főzet Amyt és Pitont, meg még jó néhány diákot teljesen beterített, amitől a bőrük a zöld különböző árnyalataiban játszott. Lumpsluck professzor felküldte őket a gyengélkedőre, és már délután ki is engedték a szőkeség ’áldozatait’, természetes bőrszínükkel. Bár meg mernék esküdni rá, hogy Piton hófehérbőre egy kicsit barnább lett. Ebéd után (ebben a suliban a kaja a legjobb dolog) volt még egy átváltoztatástanunk. Végighallgattunk egy jó hosszú monológot a RAVASZ (rémisztően agyfacsaró varázstani szigorlat) fontosságáról, aztán elkezdtük az elmúlt hat év anyagának ismétlését. Megint majdnem elaludtam, és annyit írtam, hogy egy hétig fájni fog a kezem. Óra után megtudtuk, hogy mi lesz a büntink.
- Ma hat órakor a trófeateremben meg kell tisztítaniuk minden serleget, és kitüntetést! Addig nem mehetnek el, amíg nem ragyog minden! – McGalagony még mindig nagyon dühös volt. – Mr. Black elmehet, és kérem értesítse Mr. Pitont is a büntetőmunkáról! Vagyis inkább nem, majd megkérek valaki mást. – miután Black elhagyta a termet a professzor hozzám fordult.
- Tisztázzunk néhány dolgot. Most még megúszta egy kis büntetőmunkával – kis?! Még nem láttam a trófeatermet, de biztos vagyok benne, hogy nem is olyan kicsi. -, de amennyiben fojtatja ezt a viselkedésmódot, vagy nagyobb kihágást követ el, akkor meg kell válnunk öntől.
- Értettem. Igyekszem jól viselkedni. – csak nem most, és nem itt. Tettem hozzá magamban. – Elmehetek?
- Természetesen, de előbb vegyen egy csokibékát. – rakott elém egy nagy tálat, ami tele volt csokibékákkal.
- Köszönöm. – fogtam meg egyet kicsit késve a csodálkozás miatt, majd elindultam kifelé a teremből. Még egyszer visszanéztem, és mintha McGalagony arcán egy szomorú mosolyt láttam volna. Nem normális ez a tanár. Egyszer jól leszid, aztán meg mosolyog.
Visszafelé találkoztam Blackkel épp egy lánynak „udvarolt” ha ezt lehet annak nevezni. A csaj meg csak idétlenül vihogott - mindjárt elolvad- gondoltam. Mikor elmentem mellettük lenézően ránéztem a kiscsajra, mire az hirtelen lefagyott. Ezt észrevette azaz idióta is, és megfordult. Mikor meglátott önelégülten elmosolyodott.
- Mi van, csak nem féltékeny vagy? Az estém még szabad… várj mégsem veled talizom.
- Meg Pitonnal el ne felejtsd! – vágtam vissza.
- Mi?! Te vele talizol? Meg Perselus Pitonnal? Fúj! – akadt ki a csaj. Szegényke szőke. – Azt mondtad, csak engem szeretsz! – nézett szemrehányóan Blackre.
- Hogy micsoda? - üvöltőt bele valaki a fülembe mire megfordultam, és egy dühös hárpiát pillantottam meg. – Micsoda, de hiszen ő engem szeret és nem titeket. Nyuszikám mondd meg nekik. – mondta gügyögve, majd felém fordult. – Te meg mit képzelsz magadról, már az első nap el akarod csórni valaki más pasiját, nézz már tükörbe, bűn ronda vagy, senkinek sem kellenél! Le lehet szállni másnak a tulajdonáról!
- Kinek nézel te engem? – kiabáltuk egyszerre Blackel. Én abbahagytam, viszont Black folytatta.
- Én nem vagyok senki tulajdona, főleg nem a tied! Azzal találkozok, akivel én akarok! Neked nincs beleszólásod! - oktatta ki, majd ezután én következtem.
- Hogy merészeled. még hogy én hogy nézek ki láttad magad mostanában, mert szerintem ha belenéznél a tükörbe, az széttörne. Sajnállak, hogy ilyen pofával kell élned, én a helyedben egy lakatlan szigetre költöztem volna, míg lehet.
- Még hogy én vagyok csúnya! Anyád nem mer rád nézni, mert hányingere lesz tőled!
- Ki ne merd ejteni a szádon anyám nevét! – ez volt az utolsó csepp a pohárban. - És ki vagy te, hogy ordibálj velem?! Fogalmad sincs, ki vagyok! - Ennyire még sosem voltam dühös. A csaj megijedhetett, mert ellépett előlem, és Black is látva a szememet hátrált egy lépést. Elborított teljesen a vörös köd egy hülye liba miatt. Hátat fordítottam, és elsétáltam, de még a folyosó végéről visszanéztem.
- Hatkor várunk a trófeateremben! Puszcsí! – dobtam Blacknek egy csókot, aztán egy ördögi vigyorral a képemen otthagytam őket.
- A trófeateremben?! – hallottam a szöszi hangját. Még láttam amint a két liba neki esett egymásnak. Mire Black szétválassza őket…
Némán mentem végig a kihalt folyosókon. Becky és Amy elmagyarázták merre van a trófeaterem, így hamar megtaláltam. Mikor beléptem, már ott volt Black Piton, és McGalagony professzor is.
- Miss Drake, csakhogy megérkezett. Kérem a pálcáját, most nem lesz szüksége rá. – nyújt a pálcámért, mire én vonakodva bár, de odaattam. – A többiekét is elvettem, holnap visszakapják. Kezdjenek is munkához! – ezzel elindult kifelé. – És semmi varázslat! – fordult vissza.
- Szuper. Pipogyusz tiéd a fele, Black tied a második fele, enyém meg ez a rész. – mutattam egy sarokra ahol nem volt annyi kitüntetés, majd megfogtam egy rongyot, és elkezdtem sikálni egy serleget.
- Hé, ez nem igazságos! – replikázott a másik kettő.
- Nem nagyon érdekel, miattatok kerültem ide, úgyhogy pofa be!
Már legalább egy órája dolgoztunk, a kezem már nagyon fájt, Black még tízszer elhívott randizni, és még a bünti fele se volt kész. Vagy a huszadik díjat sikáltam, amikor észrevettem egy nevet. Elizabeth Reed 1941-ben ,,Önzetlenül az iskoláért” különdíjat kapott. Megnéztem a mellette lévőt is, azon ez a név állt: Sebastian Drake és szintén 1941-ben. A szüleim. Vajon miért kaptak ,,Önzetlenül az iskoláért” díjat?
Most döbbentem rá, hogy szinte semmit nem tudok a saját szüleimről, még annyit sem, hogy melyik házban voltak itt a Roxfortban. Amikor egy éves voltam megölte őket valaki, így sajnos nem ismerhettem meg őket, és senki sem volt, aki mesélt volna róluk. Visszatettem az immár gyönyörűen csillogó díjakat a helyére és szomorúan nekiálltam dörzsölni a következőt. Szinte nem is látszott a kosztól a rajta lévő felirat, de lassan kezdtek kirajzolódni a betűk, ahogy lejött róla a kosz, végül el tudtam olvasni. Tom Denem 1941. Az évszám láttán elkerekedett a szemem, de a név nem volt ismerős. Ugyanakkor kapott ,,Önzetlenül az iskoláért” díjat, amikor a szüleim!Talán ismerte őket, és lehet tudja, ki végzett velük. Ki kell derítenem ki ő, és hol van most!
- Mizujs, Cathy? – jött oda hozzám Black. Újra.
- Már azt hittem elfelejtettél, de úgy látszik nincs olyan szerencsém.
- Tom Denem? – olvasta fel a nevet. – Biztos valami stréber lehetett, mert én most pucoltam le egy iskolaelsős bigyót, és azon is az ő neve volt.
- Nem tudod, ki lehet ez? – kérdeztem reménykedve.
- Fogalmam sincs. Miért érdekel?
- Nem fontos. – hazudtam.
- Figyi, eljössz velem randizni? – váltott hirtelen témát.
- Már vártam, mikor kérded meg megint.
- És? Mi a válaszod?
Felvettem a földről a mocskos vízzel teli vödröt, és ráöntöttem a fejére.
- Ez. – öröm volt nézni, ahogy a koszos lé végigfolyik a haján eláztatva a ruháját tetőtől talpig. Piton röhögött a háttérben, csakúgy, mint én.
- Szép volt, Drake. – dicsért meg Pipogyusz.
- Pfúj! Ezt most miért kellett? Elég lett volna egy nem is.
- Azt hittem, abból nem értesz. – alig bírtam abbahagyni a nevetést.
- Ááá! A hajaam! – kiáltott fel, amikor meglátta a tükörképét egy serlegen, én meg dőltem a röhögéstől.
Másnap reggel sikerült felkelnem mielőtt Becky felébresztett volna, pedig elég későn értem vissza a büntetőmunkáról. Első óra bűbájtan volt. A bűbájtantanár Flitwick professzor nagyon alacsony volt. Felolvasta a névsort, és amikor a nevemhez ért rám nézett, és így szólt.
- Üdvözöljük a körünkben Miss Drake, remélem jól érzi majd magát itt, a Roxfortban. – majd szomorúan elmosolyodott, akárcsak McGalagony tegnap. Mi van a tanárokkal?
Itt is ismételtünk, majd a professzor megkért minket, hogy csináljunk meg pár bűbájt. Mindig is jó voltam a varázslásban, tehát mindegyik bűbájt hibátlanul megcsináltam. Amy viszont ezen az órán is a levegőbe akart minket repíteni, ami szerencsére nem sikerült neki. Ha valamit robbantamon kéne, tudom kihez forduljak segítségért. Második órán mágiatörin Becky bosszúján gondolkoztam, és azon, hogy ma be kéne nézni a könyvtárba. Ott biztos van valami erről a Tom Denemről. Nem sokáig jutottam el a nagy gondolkozásban, mert bealudtam – akárcsak a többiek. Mindenki a fejét a padra hajtva békésen szundikált. Ez volt az egyetlen óra, amit kísértet tartott. Binns monoton beszédével mindenkit el tudott altatni öt percen belül. Nem is volt érdemes megpróbálkozni azzal, hogy ébren maradjak. A délutáni SVK óra viszont már érdekesebb volt. Na és az az előtti esmény.
Beckyvel siettem órára mikor összefutottunk a mardekárosokkal. Köztük volt Rabastan Lesteange, akit a 9 és ¾ vágányon ismertem meg, a fekete hajú Bellatrix Black, és a szőke Lucius Malfoy. Elállták a folyosót, hogy ne tudjunk továbbmenni, és közben vészjóslóan mosolyogtak.
- Nahát, kit látnak szemeim, csak nem egy friss husi? – mért végig Malfoy. Adok neki mindjárt olyan friss husit…
- Ő már az enyém, Lucius. – szólt közbe Lestrange. – Ugye, cica? – most ásta meg a sírját. Egyszer már megmondtam neki, hogy nem vagyok a cicája.
- Csak szeretnéd. Senkié se vagyok. – mondtam ingerülten. – Továbbengednétek? – tettem egy lépést feléjük.
- Hé, csak ne olyan sietősen! Hogy merészelsz így beszélni velünk? – pipult be Bellatrix. – Nem tudod, kik vagyunk?
- Pontosan tudom, kik vagytok, Bellatrix. Három mardekáros, akik nem tudják, hol a helyük. – nem álltam messze tőle, hogy ajándékozzak neki egy szép kis átkot. Velem nem ordibálhat senki.
- Cathy gyere, menjünk! – sietetett Becky. – Ezekkel nem érdemes foglalkozni. – mondta lenézően, majd elindult. Egy dühös pillantást még vetettem a mardekárosokra, majd én is követtem.
- Ezt még megbánod, Drake! – szólt utánam Bellatrix.
- Úúú, most nagyon félek! – szóltam vissza gúnyosan.
- Csoda, hogy most nem álltak neki párbajozni. – jegyezte meg Becky mikor már eltávolodtunk tőlük. – Amúgy honnan tudtad, hogy ő Bellatrix Black?
- Ismerem az aranyvérűeket hallásból. Fekete haj, sápadt fehér bőr, tehát csak Black lehet, és a Black családból már csak ő jár a Roxfortba a húgán kívül, de ő szőke. – magyaráztam. Persze nem csak innen ismerem, de az igazat nem mondhattam el. Amikor meghallottuk a becsengetést eszeveszetten elkezdtünk rohanni, de még így is elkéstünk.
- Örülök, hogy a hölgyek végre megtisztelnek minket a jelenlétükkel. – a tanár háttal állt nekünk és írt valamit a táblára, de még így s észrevette, hogy még csak most jöttünk, pedig próbáltunk a helyünkre settenkedni. – Húsz pont a griffendéltől.
A tekergők most persze nem késtek, már mind ott ültek az előttünk lévő padban.
- Hol voltatok? – aggódott Lily.
- Majd elmondom óra után. – zárta le a témát Becky, majd a tanárra nézett, aki épp most fordult meg.
- A nevem Blad professzor, auror vagyok, és mostantól SVK tanár. Az én órámon nem tűröm az engedetlenséget, a rágózást… - Potter szájából kirepült a rágó, anélkül, hogy a professzor hozzá nyúlt volna a pálcájához.
- Tök idegbeteg ez a tanár. – súgta Black a meghökkent Potternak.
- És a beszédet sem. – nézett szúrósan Blackre. – Még öt-öt pont a griffendéltől. Ma a patrónus-bűbájt fogjuk tanulni, mivel a RAVASZ-on ez alapkövetelmény. Álljanak fel, és pálcát elő!
Mikor mindenki felállt Blad professzor a falhoz tolta a padokat.
- A varázsige expecto patronum. Ám ez nem elég a bűbáj végrehajtásához. Egy boldog emlék kell hozzá, a legboldogabb pillanat, amit átéltetek.
- Kíváncsi vagyok, neki mi a legboldogabb pillanata. – nevetett Potter.
- Ki próbálja meg először?
Black magabiztosan előrelépett, felemelte a pálcáját, és könnyedén kimondta a varázsigét, mintha már ezerszer megcsinálta volna ezt a bűbájt.
- Expecto patronum! – pálcájából egy hatalmas kutya repült ki, végigfutotta a termet, ráugatott a mardekárosokra, majd köddé vált.
- Ez egy teljesen inkarnálódott, gyengébbek kedvéért formát öltött patrónus volt. – magyarázta Blad.
- Nagy cucc, simán megcsinálom. – szóltam közbe.
- Akkor lássuk, kisasszony. – mondta kihangsúlyozva a kisasszony szót, és mélyen a szemembe nézett. Én álltam a tekintetét, léptem párat előre, majd kimondtam a varázsigét életem legboldogabb pillanatára gondolva.
- Expecto patronum! – egy szibériai tigris jelent meg előttem, ráordított a tanárra, de ő csak mozdulatlanul állt, és tűnődve nézte. Pár másodperccel később semmivé foszlott a bűbáj.
- A következőt!
A legtöbb diáknak csak egy kis füstfelhő sikerült, de voltak olyanok is, akiknek még az se. Lily majdnem teljesen megcsinálta a bűbájt, viszont az még nem inkarnálódott, de Beckynek egy párduc, Potternek egy szarvas, Remusnak egy farkas, és nagy meglepetésemre Peter Pettigrew-nak egy patkány ugrott ki a pálcájából, mondjuk illik is hozzá ez az állat.
Blad professzor minden rezdülésemet figyelte, és észrevétlenül próbálta mindezt megtenni, ami persze nem sikerült. Mikor végre kicsengettek felkaptam a táskám, és kihúztam a teremből.
- Miért késtetek? – állt neki kérdezősködni Amy, mikor már messze jártunk a teremtől.
- Csak a szokásos, a mardekárosok nekiálltak szemétkedni. – magyarázta Becky.
- De ugye nem párbajoztatok? – Lilyből megint előbújt prefektus énje.
- Nem, de legközelebb nem ússzák meg ilyen könnyen. – válaszoltam.
Amikor beléptünk a klubhelyiségbe megláttunk valamit. Nem volt nehéz észrevenni, mert eltakarta az egész faliújságot. Közelebb mentünk, és elkezdtük elolvasni a hatalmas plakátot, amin Potter volt teljes életnagyságba, amint elkapja a cikeszt.
- Kviddicsválogatás lesz holnap háromkor! – villanyozódott fel Becky. – Tavaly elballagott egy terelőnk, és két hajtónk. Kíváncsi vagyok, James kit vesz be a csapatba. Amúgy én is benne vagyok a csapatban, hajtót játszok. – mondta nekem Becky. – Tényleg, te szoktál kviddicsezni? – támadott le, miközben letelepedtünk a kanapéra.
- Ne támadd már így le szegényt! – mondta ki a gondolataimat a drága robbantgatós tesója.
- Kviddicsről van szó? – helyezte magát kényelembe mellettünk Black és Potter. Remus, és az állandóan a nyomukban loholó Pettigrew is idejött.
- Cathy, te tudsz kviddicsezni? Jól jönne egy hajtó. – reménykedett békém tönkretevője.
- Te is benne vagy a csapatban? – kérdeztem vissza.
- Persze. Na, akkor eljössz, a válogatásra?
- Soha…
wáó :D szép patrónusok :D bírtam amikor leöntötte Siriust koszos vízzel :D megérdemelte :D
VálaszTörlésnagyon vicces volt :D
pussszi
LilyV
Sziasztok!
VálaszTörlésWoow. :P Kíváncsi vagyok, hogy Cathy azért elmegy-e a kviddicsválogatásra. :D
Nagyon tetszett.*-*
Puszszii
Bonnie